Vannak hibák, amik egy adott típus szinte minden példányánál előfordulnak, így van ez a 3 és 5 ajtós Astra F-ekkel is, jó eséllyel utoléri őket a ragályos kór: a hátsó ablaktörlő motorja alulmarad a tengelyén alattomosan csámcsogó korrózióval szemben. Ha egy ilyen autón a hátsó ablaktörlő lassan, akadozva kezd törölni, megáll félúton vagy egyszerűen el sem indul, bizony gyanakodhatunk, hogy mi sem úsztuk meg, bedöglött az ablaktörlő. Az új, eredeti Opel alkatrész ára az eget verdesi, elérhető árú utángyártott termék pedig nincs belőle a piacon, és ezen sajnos még a Cromax webáruháza sem tud segíteni. A bontott ablaktörlő motor a hiba gyakorisága miatt meglehetősen kockázatos választás és ugyanezen okból a még működő példányok sem garantálják a hosszútávú megoldást. A probléma lényege, hogy a motort az ablaktörlő karral egy meglehetősen hosszú házban viszonylag szorosan illesztett forgó tengely köti össze. A tervezők szándéka szerint ide ugyan nem juthatna be víz, de hát az élet ezúttal is felülírja a rajzasztalt. Természetesen a felfelé álló tengely mellett bejut a víz, amely aztán ha már ott van, nem is tétlenkedik. A rozsda kegyetlen foga ezúttal sem irgalmaz, addig rágcsál, míg előbb-utóbb bizony megszorul a tengely. Mit lehet ilyenkor tenni? Az Opel szerint semmit, az egyetlen járható út a komplett csere, de ha egy kicsit gondolkodunk egy kis elszántsággal és ügyességgel 10-ből 9 ablaktörlő motor még megmenthető.

Honnan tudjuk, hogy vajon a miénk a 9 menthető vagy esetleg az 1 menthetetlen táborát gyarapítja -e? Nagy valószínűséggel utóbbi eset áll fenn, ha az ablaktörlő motor hónapok, esetleg évek óta nem működik, ezekről szinte biztosan lemondhatunk. A másik súlyos eset az, ha a tengely valamilyen okból szemmel láthatóan elferdült, rendszerint sajnos az ilyen esetek is a kukában végzik. Nos azonban, ha az ablaktörlő nemrég még működött és nem ferde a tengelye, elég jó eséllyel indulunk neki a mentőakciónak.

Először is, ki kell szerelnünk a helyéről. Érdemes kívülről kezdeni, pattintsuk fel az ablaktörlő kar tövében a kupakot (eltört? Nem baj, van) és szereljük le a kart, majd minden mást is, ami alatta van. Magához a motorhoz a csomagtérajtó felnyitása és annak belső burkolatának leszerelése után férünk hozzá, két csavar tartja a helyén és a vele való komolyabb foglalkozáshoz érdemes a tartókonzoljáról is leszerelni.

Ha már a kezünkben van az alkatrész láthatjuk, hogy roncsolásmentesen sajnos nem lehet szétszedni, az egyetlen megoldás az összetartó szegecsek óvatos lefúrása. Ha mindegyikkel végeztünk egy vékony lapos csavarhúzó segítségével a fedél lepattintható, ha kellően óvatosak vagyunk, akkor még a gyári papírtömítést is megmenthetjük. Az aranysárga gyári gépzsír tartósságról árulkodik, láthatjuk, hogy ez az alsó rész újszerű állapotban vészelte át az elmúlt 23 évet, sem szennyeződés, sem látható kopásnyom nincs. Megpróbálhatjuk kihúzni kézzel a hosszú tengelyt a házból, de igazából nem érdemes komolyan gondolni, előre szólok, hogy nem fog menni, ennél bizony drasztikusabb módszerekre lesz szükség. Akkor járunk el jól, ha ezzel az alsó résszel lefelé felfektetjük valamire a motort úgy, hogy lefelé legyen hová kicsúsznia a tengelynek. Ebben a stádiumban érdemes csavarlazítóval, esetleg WD-40-nel befújni a tengely tövét és állni hagyni így egy kicsit, negyedóra áztatás sokat segíthet. A menetes végére csavarjuk vissza az anyát úgy, hogy minél több meneten legyen rajta, de a tengely vége semmiképpen se lógjon ki belőle. Az intézkedés célja, hogy megóvjuk a tengelyt a rövidesen rá váró behatásoktól, de még így sem javaslom közvetlenül kezelésbe venni a kényes alkatrészt. Érdemes még valami puhább dolgot pl. egy deszkát rátenni, ezen keresztül már bátrabban püfölhetjük a kalapáccsal: mert bizony most ez következik. Kezdjük óvatosan, aztán ha nem enged, fokozatosan növelhetjük a csapást, de ne ragadtassuk túlzottan el magunkat, mert egy pillanat alatt reped el a ház és akkor bizony minden igyekezetünk hiábavalóság, onnan már csak a szemétbe vezet az út. Na, szóval óvatosan, inkább kisebb lépésekben operáljunk, ha ment egy kicsit, üssük vissza a másik oldalról, aztán megint mehet, megint vissza… A jelszó „győzelem vagy halál”, addig kell folytatni a játékot, amíg ki nem tudjuk húzni a tengelyt a házból, vagy végleg tönkre nem teszünk valamit. Ha idáig eljutottunk és nem törtünk el semmit, nyert ügyünk van. A tengelyt alaposan le kell csiszolni, egészen addig, ameddig fényes, tökéletesen rozsdamentes felületet nem kapunk és ne hagyjuk ki a tengely házát sem. Ne feledjük, minden megmaradt rozsdapötty melegágya az újbóli elfertőződésnek. Ha úgy gondoljuk, hogy már elegendő, na akkor csiszoljunk át még kétszer mindent, úgy talán már tényleg jó lesz. Ha ez is megvan, tisztítsuk meg az összes alkatrészt és már nincs is más feladatunk, mint összerakni remekül felújított ablaktörlő motorunkat. A szétroncsolt szegecsek pótlására többféle lehetőségünk is van, vághatunk menetet a helyükre, esetleg szegecselhetünk is, én az átmenő csavaros megoldást választottam. Ehhez a szegecsek helyét teljesen át kell fúrni, elárulom, 3-as fúró az ideális hozzá. Aztán jöhet pár megfelelő hosszúságú, belső kulcsnyílású M3 csavar (ennek elég kicsi a feje, hogy elférjen) és természetesen a hozzá való önzáró anya. Összerakás előtt kötelező minden mozgó alkatrészt alaposan bezsírozni, különös tekintettel a tengelyre, a ház két illeszkedő fele közé pedig vékonyan vízzáró tömítőpasztát kell kenni. Mivel a motor testelését a csomagtérajtó biztosítja, csalódottak leszünk, ha a próbához csak az elektromos csatlakozót dugjuk rá a motorra, így ugyanis garantáltan meg sem fog nyikkanni: célszerű visszaszerelni a helyére és úgy kipróbálni. Ha működik, szereljünk szépen minden apróságot vissza a helyére, állítsuk be az ablaktörlő kar megfelelő helyzetét, aztán költsük el valami értelmesre a megspórolt tekintélyes mennyiségű pénzt.

szerző: Czinderi Barnabás