Kezdjük a lényeggel, hiszen rengeteg a félreértés ezzel a témával kapcsolatban:

1) Nem, nem jó ugyanaz a motorolaj mindegyik gépjármű-típusba;

2) Nem, a különböző motorolajok között nem csak minőségi különbség van;

3) Igen, érdemes mindent tudni a motorolajról és a gépjárművemről annak érdekében, hogy biztonságban és sokáig közlekedhessek az utóbbival.

A motorolajat a belső égésű motor kenésére használjuk, de nem akkor alkalmazzuk, amikor már nyikorognak az alkatrészek. A szobaajtó zsanérja esetében ez követendő példa lehet, de egy gépjármű motorja a folyamatos működés és az extrém körülmények miatt már más kérdés.

Nézzük hát, melyek a legfontosabb információk, amelyeket mostani cikkünk címszereplőjéről tudni érdemes.

A motorolaj és ami mögötte van

A gépjárművek belső égésű motorjai rendkívül precíz hőerőgépek, amelyek szüntelen munkával biztosítják a működést. Evidens, hogy az egymáson elmozduló alkatrészek kenésére szükségünk van egy olyan anyagra, amely a közbülső réteg képzésével képes csökkenteni a súrlódást és a fém-fém érintkezést.

Erre született meg a motorolaj, ami a fentebb említettek mellett elvezeti a környezetében képződött hőt, eltávolítja a keletkezett szennyeződéseket, valamint gondoskodik a tömítésről, a korrózió elleni védelemről és a zajcsillapításról is.

Sokoldalú anyagról beszélünk, amellyel szemben elvárás még az is, hogy ellenálljon az üzemanyag savasító hatásának, hogy alacsony legyen az illékonysága, és hogy ne kokszosodjon.

A belső égésű motoroknál alkalmazott termékek két összetevőből állnak: alapolajból és adalékokból, amik közül az előbbi lehet finomított kőolaj, növényi olaj vagy szintetikus vegyület, utóbbi pedig bármi, ami a keveréssel megfelelő tulajdonságokat kölcsönöz a végterméknek. Az alapolaj és az adalékok ügyes megválasztásával a gyártók meg tudnak felelni az elvárásoknak és az előírásoknak.

Ahogy azt itt is olvashatjuk, a gyakran alkalmazott adalékok közé tartoznak a kopásgátlók, a korróziós inhibitorok, a súrlódásmódosítók, a habzásgátlók, a viszkozitásmódosítók, a fém-dezaktivátorok vagy a tömítés-regenerálók. Szerepük szerint ezek a hozzáadott anyagok adják azokat a tulajdonságokat, amik segítségével a motorolaj eléri a kívánt célját, és kielégíti a felhasználói igényeket.

A motorolaj természetes fogyása azt jelenti, hogy a használat (kenés) során csökken a szintje, amit így mindig ellenőrizni kell, és ha a határérték alá süllyedt, akkor gondoskodni kell az utántöltésről.

Ásványi, félszintetikus, szintetikus

A boltokban kapható motorolajokat három csoportra oszthatjuk fel aszerint, hogy milyen alapolajat használtak fel hozzájuk: a szintetitkus mellett létezik félszintetikus és ásványi.

A szintetikus olajat laboratóriumi körülmények között hozták létre, így az egységes molekulaszerkezetnek köszönhetően ez a típus kiszámíthatóbb minőséget garantál. Az ásványi alapolaj finomított és viasztalanított kőolajból készül, viszont kiszámíthatatlan.

És akkor ott van valahol a kettő között a félszintetikus, amelynél az alapolajnak használt ásványi olaj egy hidrogénező finomítási szakaszon esik át, így mind a két típus előnyeivel rendelkeznek.

Nagy különbség, hogy a szintetikus olajok nem tartalmaznak viszkozitásjavító adalékot, és ha már azt írtuk, hogy megbízhatóbbak, akkor jelentsük ki nyugodtan, hogy minőségi szempontból egyértelműen jobb megoldásnak számítanak.

Fontos szabály, hogy egy csereperióduson belül mindig ugyanolyan típusú alapolajat használjunk, vagyis ne keverjük a szintetikust az ásványival.

Milyen motorolajat válasszak a gépjárművemhez?

Ahogy azt többen is kihangsúlyozzák, több szempontból sem mindegy, hogy milyen motorolaj kerül a gépjárműbe.

Kezdjük azokkal, akik a lehető legkisebb utánajárással szeretnék letudni a témát, és őket tényleg csak az érdekli, hogy egy adott gépjárműbe milyen motorolajat célszerű venni. Nekik kiváló lehetőséget kínál a Castrol motorolaj-választója, ahol autómárka és típus alapján ki lehet választani az ajánlott típust; hasonló kalkulátorral a többi gyártó is rendelkezik.

A motorolaj kiválasztásakor mindig ügyelnünk kell arra, hogy betartsuk a gépjárművet gyártó előírásait, kritériumait. Ha egy kicsit alaposabbak vagyunk, akkor ahogy itt is írják, a megfelelő motorolaj kiválasztásakor oda kell figyelnünk a teljesítményszintre.

A motorolajok esetében a legfrissebb jelölés az API-SN, ezt 2010-ben vezette be az American Petroleum Institute, és ez már megfelel a turbós, részecskeszűrős és E85-ös üzemanyagot használó modern motorok kenéséhez. Érvényben van még az SM (2004 óta), az SL és az SJ.

Az SM jó oxidációs ellenállást és kopásvédelmet biztosít; az SL kiválóan alkalmazható a 2004 előtt készült típusokhoz, az SL pedig a 2001 előtt gyártott motorokhoz. Alapvetés viszont, hogy az újabb szabványok mind tudják azt, amit a régiek, tehát azzal nem teszünk magunknak rosszat, ha inkább a frissebbeket választjuk.

Ha a gyártó előír egy jelölést, akkor viszont az alá semmi esetre sem szabad menni, ez is kötelező érvényű kritérium.

Fontos még ismerni az SAE viszkozitási osztályozást (30 vagy épp 40 például), ami azt mutatja, hogy a motorolaj milyen folyási tulajdonságokkal rendelkezik különböző hőmérsékleten. A ma használatos többfokozatú motorolajoknál évszaktól függően érdemes cserélni a típusokat; a motorolaj nevében lévő W a télre utal (W mint winter).

Minél kisebb a W betű előtti szám, annál jobban bírja az olaj a hideget; ha télen is jól dolgozó típust keresünk, akkor olyat válasszunk, aminél kisebb ez a szám; lásd 5W-40 a 10W-40 ellenében.

A híres-neves olajcsere

Korábbi cikkünkben már mi is szóltunk róla, de ez tényleg az a téma, ahol nem árthatunk azzal, ha egy kicsit felfrissítjük a tudásbázist.

Olajcserére ugyanis szükség van; ez nem az a dolog, ahol a spórolás ésszerű és kifizetődő, mivel hosszú távon súlyos károkat okozhatunk egyrészt a kocsinknak, másrészt a pénztárcánknak.

Nem véletlenül tartják az egyik legfontosabb karbantartási teendőnek, hiszen ha ezt szem előtt tartjuk, akkor már sokat tettünk azért, hogy autónk még sokáig kiszolgálja az igényeinket. Ne felejtsük, ahogy fentebb is írtuk, a kenőolaj hatalmas vegyi, mechanikai és termikus hatások alatt dolgozik.

A jó motorolaj minősége a csereperiódus alatt nem változik jelentős mértékben, viszont a működés során belőle gyanta válik ki, a környezetéből fémrészecskék és por kerül bele, az oldódó égéstermékek pedig idővel szinte teljesen eliszaposítják.

Szakértők szerint a kétéves vagy 30 ezres ciklus a felső határ, de inkább az az ideális, ha már 15-20 ezer kilométeres határ után gondoskodunk a kenőanyag cseréjéről. Elrettentés gyanánt érdemes megnézni a képet, ami megmutatja, hogy milyen mennyiségű olajsár gyűlhet össze a motorban egy-egy hosszú olajcsere-periódust követően.

Ne hallgassunk feltétlenül azokra a hangokra sem, amelyeket az új modellek beharangozásakor ismételgetnek a marketingesek, miszerint az adott típusnál elég, ha csak 50 ezer kilométerenként tolatunk be a szervizbe egy kis frissítésre.

Hogy miért? Azért, mert az autógyártók az ilyen határok megállapításakor az ideális, csekély terheléssel járó működést veszik alapul, nem pedig a mindennapi használat extrém példáit. A való életben például ritkán megyünk 50 ezer kilométert megállás nélkül, egyenletes fordulatszámon.

Éppen ezért célszerű, ha az olajcserét a használattól tesszük függővé, 1-2 éves vagy 15-20 ezres csereperiódussal tervezünk.