Nem szeretnél súlyos tízezreket fizetni olyan javításokért, amelyeket normál esetben elkerülhetnél?

Mi sem, de hát ki az, aki nevetve perkál a szervizben azokért a dolgokért, amiket egy kis odafigyeléssel elodázhat, mondjuk 1-2 (vagy akár több) évvel. Olyan ez, mint amikor vigyázol a legjobb öltönyödre, hiszen nem szeretnéd azt évente cserélni.

A kuplung kinyomócsapágy azok közé az alkatrészek közé tartozik, amik viszonylag gyakran elromlanak, de ezért legtöbbször nem is a gyártót kell okolnunk, hanem a hibás vezetési szokásainkat.

Képzeld magad elé a következő helyzetet:

Ha 10 évig birtokolsz egy autót, akkor lehet, hogy csak kétszer kellene cserélned ezt az alkatrészt. Még szerencsésebb esetben egyszer, vagy még ennyiszer sem (ez azért függ a megtett távolságtól is).

Ezzel szemben elég csak egy jellegtelennek tűnő, mégis helytelen vezetési stílus, és a szám akár meg is feleződhet. Vagy még rosszabb, a csapágy harmadannyit sem bír el, mint amennyire normál esetben képes lenne.

Mielőtt lerántanánk a leplet a hibáról, amit sokan közülünk elkövetnek, nézzük, mit is csinál autódban a kuplung kinyomócsapágy.

„Keményen dolgozik!”

Igen, mégpedig piszkosul keményen. Ezért is olyan szomorú, ha te nem akarod megbecsülni a munkáját.

A kinyomócsapágy a kuplungszerkezet egyik fontos alkatrésze, és feladata, hogy

a kuplungpedál benyomásakor eltávolítsa a tárcsát a lendkeréktől,

a kuplungpedál felengedésekor pedig közelítse azokat.

A csapágy emellett a kuplungtárcsát is mozgatja annak forgása közben. Segítségével oldható és zárható kapcsolat jön létre a motor és a tengelykapcsoló között. Az alkatrész és a kuplungpedál között ma már általában egy hidraulikus rendszer közvetít, de előfordul még bowdenes megoldás is.

A csapágy amúgy egy rendkívül nagy teherbírású alkatrész, de szüksége is van arra, hogy állja a strapát, hiszen a kuplungpedál minden lenyomásakor (sebességváltáskor) nagy nyomatéknak van kitéve.

Nem véletlen, hogy a tengelykapcsoló rendszerének második leggyakrabban elromló alkatrészéről beszélünk. Valamennyi lenyomás nyomot hagy ugyanis rajta, vagyis a kuplungpedál minden egyes használatával kopik, és ezek a sérülések idővel hozzájárulnak a csapágy teljes amortizációjához.

Vagyis jöhet a csere. A kérdés, hogy mikor? Nos, rajtad múlik, hogy a lehető legkésőbb. De mindjárt rátérünk erre is.

Mik a jelei a kinyomócsapágy meghibásodásának?

A mindennapos működés és a hibás vezetési szokások miatt a kinyomócsapágy tartóssága is veszélybe kerülhet. De vajon mik a tünetei ennek?

Lássuk:

A kuplungpedál lenyomása után zörgő, búgó hangot hallasz a motortérből.

A váltás nehezebb, sőt, zakatol az egész rendszer. Nem kellemes élmény, és még a kevésbé rutinos ember is érzi, hogy baj van.

Induláskor (amikor kiengeded a kuplungot, és gázt adsz) rángatni kezd az autó.

Fémes súrlódó hangot lehet hallani, amikor járó motornál benyomod a kuplungot. A furcsa hang csúsztatott kuplung esetén erősebb, teljesen kinyomott pedálnál viszont elhalkul.

A probléma olyan sajátos hanggal (és egyéb tünetekkel) jár, hogy nehéz felette elsiklani, és azt nehéz összetéveszteni bármi mással.

Önmagában a kinyomócsapágy cseréje még nem egy vészes költség, de gyakori, hogy vele együtt más alkatrészek is cserére szorulnak a kuplungszerkezetben. És sajnos nem mindegy, hogy milyen modellhez keresünk ilyen alkatrészt. Az alkatrészpiacon általában a gyári kinyomócsapágy:

egy régebbi Opelhez (mondjuk Corsa B) pár ezer forint,

nincs baj akkor sem, ha egy francia modell, valamint Suzuki vagy Skoda a felújítandó autó,

de van, hogy több tízezerbe is kerülhet az alkatrész beszerzése. Az Opel Omega B esetében egy hidraulikus kinyomócsapágy bő 40 ezer, Opel H-Astránál 60 ezernél is több lehet a költség, bár pl. a Cromaxnál olcsóbb. Az 1998-2005 közötti Ford Focusnál: 45-50 ezer forint, a Cromaxnál azonban ez is jó áron található.

És akkor ott vannak az 1994-1998 között gyártott Ford Scorpiók: 140 ezernél is több ropogós magyar pénzegység.

Erre azért is lehet szükség, mert a szervizeknél nem feltétlenül oldható meg a régi kinyomócsapágyak ellenőrzése.

A helyzet fordítva is igaz: a tárcsa cseréjekor például nem árt, ha a régi kinyomócsapágyat is lecserélik.

Jöjjön a lényeg! A hiba, amit sokan elkövetnek

Fogadunk, hogy mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki a jogosítványhoz szükséges gyakorlati oktatás után kis híján idegösszeomlást kapott az oktatója miatt.

Valószínűleg nincs annyi Xanax a világon, amit egyesek bevennék egy végigordibált óra után. Egy kicsivel labilisabb oktató pedig konkrétan dührohamot is kaphat, ha észreveszi, hogy a vezetésben még képzetlen tanuló várakozáskor lenyomva tartja a kuplungot.

Az autó szépen begurul a piros lámpához, az ember komfortosan lelassítja az autót, épp úgy, ahogy tanultuk a tanpályán (nem rángatva), és mintha csak egy versenypályán lennénk, rákészülünk az indulásra.

Lenyomod a kuplungot, egyesben a váltó, és szemed a lámpára mered.

Meg fogsz lepődni, de a szerencsés tanulókat ilyenkor jobbról éktelen ordítás téríti magához. A tárgy? Az, hogy enged ki azt a nyüves kuplungot!

Merthogy szép dolog a rajtkészültség, de ez nem a Hungaroring.

Miért feleznéd meg az élettartamot?

Mármint a kinyomócsapágyét? Ráadásul feleslegesen?

A rossz használatnak ugyanis egyenes következménye, hogy az amúgy nagy nyomatéknak kitett alkatrész élettartama megfeleződik (vagy rosszabb). Automata váltót használók most üljenek le egy kávéra, amíg a többiekkel megtárgyaljuk a dolgokat.

A legfontosabb szabály! Hosszabb várakozáskor üresbe kell tenni a váltót, és nem szabad tartósan lenyomva tartani a kuplungot. Ha mégis így teszel, akkor a kinyomócsapágy állandóan és hosszú időre megkapja a terhelést, és itt legtöbbször nem is a mennyiséggel van baj, hanem az időtartammal.

Képzelj egy 20-30 másodperces várakozást a piros lámpa előtt, miközben a kinyomócsapágynak maximum 1-2 másodpercig kellene dolgoznia. Ne feledd, amikor felengeded a kuplungot, akkor a kinyomócsapágyat érő terhelés is csökken.

Hasznos tanács még:

a kuplungot kis fordulaton csúsztassuk

a motort és a váltót csak közvetlenül megállás előtt függetlenítjük egymástól,

valamint lábunk vezetés közben ne érjen hozzá a kuplungpedálhoz. Ennek az az oka, hogy a kuplung így állandóan feszített állapotba kerül, ergo az élettartam ezzel is csökken.

Utóbbihoz: nem véletlenül van lábtartó az autókban, amin a gáz nyomásakor pihentetjük váltásban megfáradt bal lábunkat.

A megfelelő használattal megelőzhetjük azt, hogy a kinyomócsapágyat idő előtt kelljen cserélni, és hogy a kelleténél gyakrabban kelljen feleslegesen pénzt kiadni az alkatrész megvásárlására.

Amennyiben érzékeled a tüneteket, vagy rendellenességet tapasztalsz a tengelykapcsolónál, gondoskodj arról, hogy az autód mihamarabb eljusson a szervizbe. Minden késlekedés növeli az esélyét annak, hogy a baj nagyobb, a kiadás pedig még fájóbb lesz.

Elsőként a sorban? Figyelj, és légy udvarias!

A kuplungpedál benyomása várakozáskor kerülendő, de ez a tanács nem jelenti azt, hogy a pirosnál várakozva nem kell felkészülnünk a váltásra. Főleg, ha elsők vagyunk, és mögöttünk még tucatnyi sofőrkolléga vár arra, hogy átjusson velünk az adott zöldhullámon.

Csak halkan súgjuk meg, de készülünk egy frappáns kis autóvezetői etikai kódexszel, amiben benne lesz ez is:

Figyelj oda, és mindig légy koncentrált!

Nemcsak azért, mert ez megmentheti az életedet az úton, hanem azért is, mert ez a jófejség megalapozza mások kellemes napját. Ehhez pedig elég az, hogy ők is átjutnak a zöldön, és nem kell még súlyos perceket várakozniuk ott.