Emberek vagyunk, tehát kis túlzással élve elég sok minden fel tud minket idegesíteni a különböző stresszes helyzetekben.

Márpedig a vezetés épp egy ilyen szituáció, amikor az amúgy is ideget próbáló folyamatot megbolondít néhány őrjítő külső tényező:

az előtted tötymörgő sofőrkolléga,

a piros jelzés ellenére lelépő gyalogos,

a dugós szakaszokat földutakon kikerülő pofátlan,

vagy a mellékútról szűkösen eléd kikanyarodó autós.

Ijesztő lenne megszámolni, hogy egy-egy út során hányszor megy fel bennünk a pumpa (ha akarjuk, ha nem!), és hogy ez mennyivel növeli a szívinfarktus vagy agyvérzés kockázatát.

Valószínűleg olyan szám jönne ki, amit kivétel nélkül mindannyiunkat megijesztene. És mi mégis vezetünk tovább...

10 dolog, amit utálunk benned, autóvezetés!

Listázni nem mindig szép dolog, de most úgy éreztük, hogy ez a felsorolás tanulságos is lehet.

Nem azért, mert ettől majd kevesebb lesz a volán mögötti őrjöngés, hanem azért, mert az ellenséget ismerni sosem hátrány.

A mi kis tízes listánk ettől függetlenül persze szubjektív, és bizonyára van olyan pont, ami egyeseket hidegen hagy, másokat esetleg ezektől független dolgok idegesítenek fel, de a lényeg ettől még nem változik:

A felsorolt dolgokat nagy eséllyel a legtöbb autós nem szereti!

A németeknél készítettek korábban egy felmérést, de hát Deutschland az Deutschland, ezért bár beépítettük az ő tapasztalataikat, igyekeztünk a magyar utak sajátosságait is figyelembe venni.

Tessék hát, a tízes lista:

1. Irányváltási szándék jelzésének elmulasztása

Azaz: nem indexel a kolléga.

A KRESZ ugyebár kimondja, hogy annak, aki járművével irányt szeretne változtatni, annak az „irányváltoztatást... a művelet előtt kellő időben megkezdett és annak befejezéséig folyamatosan adott irányjelzéssel kell jeleznie”, és a szabályozás nem ad mentességet bizonyos autótípusoknak vagy márkáknak.

Mégis, vannak még bőven olyanok, akik egy szimpla kanyarodás vagy sávváltás előtt elfelejtik kitenni az indexet. Nem szeretjük, mert az elénk vagy az előlünk mozduló autó váratlan helyzetet okoz.

A követési távolság betartása miatt az előbbi még kisebb baj, mint például a Vácin elénk manőverező jóbarát, aki a saját tükréből úgy ítélte meg, hogy még befér, aztán fékezés és édesanyák emlegetése lett a vége.

Azokról ne is beszéljünk, akik körforgalomból kifelé nem jelzik a távozás szándékát, mert nekik a Pokolban külön üstöt tartogatnak, és nem a néhány másodperces plusz várakozás, hanem a tisztelet és odafigyelés hiánya miatt.

A közlekedés egy „tömegsport”, amiben együtt veszünk részt, és ami kevesebb stresszt okozna, ha az emberek többsége egyrészt türelmesebb lenne, másrészt odafigyelne a másikra.

A szupertraffik üzembe helyezése óta amúgy tudvalevő, hogy az index használatának elmulasztása 15 ezer forintos büntetést vonhat maga után. Persze akkor, ha a szabálytalankodót lefülelik.

2. A pofátlanul furakodó autósok

A közlekedés törvénye kimondja, hogy minden feltorlódott sáv esetében lesz legalább egy (de inkább több) autós, aki bár korábban megtehette volna, mégis a lehető legkésőbb és legtöbb métert nyerve akar befurakodni a gépjárművek oszlopába.

Az ember bemanőverez szépen a lekanyarodó sávba, számolja a másodperceket (tudván, meddig tart a zöld), a kocsik megindulnak, és mielőtt pisloghatnánk, elhúz mellettünk a sietős, aki kicentizve a helyet, becsapja az orrát a szabad területre, mert hát ő is le akar kanyarodni.

A mögötte lévők (veled együtt) meg szépen fékeznek, lassul a kocsik oszlopa, és jön a következő piros, te pedig tudod, hogy bár még átfértél volna a zöldön, de most megint várhatsz.

Hogy miért bosszant fel? Azért, mert a te időd ugyanannyit ér, és te nem voltál pofátlan, ezért kivártad a sorod.

Számtalan kétsávosról egysávosra váltó útszakasznál elkerülhetők lennének a torlódások, ha az autósok időben megkezdenék a besorolást, és nem az utolsó pillanatban tartanák fel a korrektül haladókat.

Félreértés ne essék: van az a helyzet, amikor még a legtürelmetlenebb autósnak is el kell egy ilyet fogadnia, hiszen előfordulhat, hogy egy pofátlannak tűnő vezető későn kapcsolt, rutintalan vagy csak nem ismeri a környéket.

Éppen ezért a „rágyorsítok és nem engedem be” típusú hozzáállás sem korrekt.

3. Az anyósülés rémei

Vagyis azok az emberek, aki beülnek mellénk, és akikről úgy érezzük, hogy nem érzik át a helyzet súlyát.

Azt, hogy ők a mi vendégünk.

Egy közvélemény-kutatás szerint az autóvezetők 39 százaléka nem szereti, ha az utas a rádió hangerejével vagy a konzol más pontjával szórakozik, és 38 százalékot az is felnyomja agyilag, ha a mellette ülő beleszól a vezetésbe (például figyelmezteti egy közelgő - állítólagos - veszélyre).

Valószínűleg sokan ismerik, sőt, osztják a lentebb látható szólás mondanivalóját:

„Kuka utas! Vésd az észbe, ne szólj bele a vezetésbe!”

4. A belső sávozók, egymás mellett párhuzamosan haladók

A KRESZ a következőket mondja ki:

Több forgalmi sáv esetén a külső forgalmi sávban kell közlekedni, más sávra csak előzés céljából lehet ráhajtani. Kapaszkodósáv vagy gyorsító- és lassítósáv nem számít, azokat figyelmen kívül lehet hagyni ebben az esetben.

Bizonyos esetekben nem vétek a belső sávban maradni (3500 kg alatt akkor, ha több gépjárművet előzünk, vagy épp annyira sűrű a forgalom, hogy nem tudunk visszatérni a külső sávba).

Több mint két forgalmi sáv esetén a második forgalmi sávban is lehet közlekedni.

Lakott területen belül a belső sáv használható, ha nem akadályozza a sofőr a mögötte gyorsabban haladókat.

Autópályán tehát egyszerűbb a helyzet, mégis, ott sincs közlekedés hasonló jellegű konfliktusok nélkül. Sokan a belső sávot tartós közlekedésre használják, ezzel pedig megnehezítik a gyorsabban (de még szabályosan) haladókat.

Városban (például a Váci úton) gyakran találkozunk belső sávban 50-el vagy 60-nal haladókkal, és ha mi mögötte épp 70-nel szeretnénk menni, akkor az akadályozás ilyen esetben már KRESZ-szabályt szeg.

És felviszi a pumpát. Furcsa látni, hogy a külső sávokban jobban lehet haladni, mint a tempós közlekedést lehetővé tevő belsőben.

5. Az ostobán vagy bunkón parkolók

A hiper parkolójában vagy az út szélén; a bevásárlóközpontban vagy a szűk utcában a forgalmat zavarva; esetleg árut szállítva a külső sávban.

Szinte mindegy, mert millió változata van, és leírni se tudnánk az összest, de a lényegen ez nem változtat: azt érzed, hogy nem tisztel téged a másik, aki nem tudta rendesen lerakni a verdáját.

Nem mellékesen akadályoz: abban, hogy szabályosan parkolj mellette, vagy épp abban, hogy elhaladj a közlekedésre kijelölt úton.

Az esetek többségében ide tartoznak az utasokat kirakó vagy váró taxisok is, akik ugye ilyenkor ráérnek, máskor meg épp ők azok, akik sietnek (lásd 2-es pont).

6. A biciklisek

Az utakon papíron egyenrangú felek közlekednek: mindnek joga van eljutni A-ból B pontba,legfeljebb más és más szabályok vonatkoznak rájuk.

Kiutálni valakit, mert ő épp biciklivel vagy egy régi tragaccsal szöszöl előttünk, nem szép dolog, de ettől sajnos a helyzet még igaz:

Az autósok többsége nem szíveli a kerékpárosokat.

Célszerű erről majd külön cikkben foglalkozni majd, hiszen érdekes, hogy mi lehet eme utálat hátterében.

Az, hogy elveszik előlünk, autósok elől a kényelmes közlekedés lehetőségét? Hiszen folyton előzgetni kell őket, meg lassítani, ha elénk kerülnek...

Az, hogy sokan úgy hiszik, nekik mindent szabad? Hiszen néhányan piros lámpán haladnak át, szabálytalanul kanyarodnak, cikáznak a sávok között, stb.

Az, hogy gyakran akkor is az úttesten haladnak, amikor felfestett bicikliút van? Ja, mert kifogást az mindig találnak, hogy miért nem azon tekernek...

A végeredmény persze ugyanaz: gyakran kisebb harcot látunk az utakon egy-egy kerékpáros és autós között, és a feszültség sajnos folyamatosan. Ennek a vége gyakran súlyos, életet veszélyeztető baleset.

7. A dudálók

A fentebb már említett német felmérésben is ott van a dudálás és a dudálók népes tábora. Ők azok, akik a lehető legtöbb szituációra így reagálnak, és akik a jó csajokat is valószínűleg így köszöntik egy tempós haladás során, lehúzott ablakból történő kikönyöklés közben.

Nem tudni, hogy ők dudára feküdt tenyérrel születnek, még az is lehet, hogy igazuk van, de sokakat zavarnak azok, akik indokolatlanul használják ezt a szignált.

8. A zöldnél lassan indulók és a traffi előtt 40-re lassítók

Nem mindegyik lámpa tart ki 60 másodpercig, sok bizony 10-20 másodpercet sem enged az autósoknak, ezért minden pillanat számít.

Éppen ezért kiemelt utálat övezi azokat, akik a lámpa zöldre váltása után kezdnek el gondolkodni, hogy akkor most sebességbe kellene-e rakni az autót vagy sem.

Senki nem mondja, hogy lenyomott kuplungpedállal kell várakozni, hiszen annak komoly szervizköltségei is lehetnek a kuplung gyakoribb cseréje miatt, viszont aki egy lámpára váró sor elején áll, az igenis figyeljen oda.

Ha gyakran közlekedsz egy adott útvonalon, akkor nagy eséllyel már tudod, hogy mennyi idő múlva, vagy melyik sáv engedése után vált zöldre a te lámpád, ezért ha felkészülsz és a lehető leggyorsabban el tudsz indulni, azt a hátrébb állók nagyon megköszönik.

Ugyanez érvényes az ismert (szuper)traffik helyének elérése előtt 70-ről vagy 90-ről drasztikusan lefékezőkre is. Az autók sebességmérője mindig csal, a traffik sem büntetnek 1-2 km/h-s túllépés esetén (sőt, gyakran 10-15 százalék alatt sem), ezért nem kell a fékbe taposni, mert annak torlódás csak a vége.

Talán ide sorolhatjuk a forgalom ritmusánál lassabban haladókat is, merthogy a túlzásba vitt óvatoskodás egyrészt szintén KRESZ-ellenes magatartás, másrészt a csigalassúság ugyanolyan veszélyes tud lenni, mint a gyorshajtás.

9. A nyáron lehúzott ablaknál hangosan zenét hallgatók

Az említett német felmérésben 23 százalék jelölte meg, hogy idegesíti a másik autójából bömbölő zene.

Hangsúlyozzuk ki: a bömbölő zene.

Nincs azzal semmi gond, ha valaki élvezi a nyarat és a szabadságot. Az már kicsit viszont irritáló, ha mindezt olyan hangerővel teszi, ami a holtakat is felkelti.

10. A fenekedre tapadók

Kevesen kultiválják, ha normális tempóban haladva egy másik autós úgy a fenekébe tapad, hogy annak még a reflektorait sem lehet látni. Az ember ilyenkor lelki szemei előtt látja a mögötte haladó kocsiban ordibáló türelmetlen kollégát, pedig 70-es táblánál már ő is 75-tel megy az egysávos úton.

Ez nem azért kellemetlen, mert udvariatlannak tűnik a másik popsiját ilyen közelről bámulni, hanem azért, mert balesetveszélyes.

Aki nem hallott a féktávolságról és reakcióidőről, az sürgősen pótolja be a hiányosságot.

+1: A mobilozók

SMS-ezők, vezetés közben mobilt bámulók, esetleg fél kézzel telefont szorítók, másik kézzel rádiót tekergetők! TEGYÉTEK LE azt a készüléket!

Hogy miért? Azért, mert balesetveszélyes, és mert nem csak a saját életekkel játszotok!