Egy autót vezetni úgy is lehet, hogy nem sokat tudunk a motorháztető vagy a karosszéria alatt történő dolgokról. Lehet, persze, de hangsúlyozzuk ki, hogy ez egyáltalán nem eredményes hozzáállás.

Merthogy minél több ismerettel rendelkezünk a gépjárművünkről, annál többet tehetünk annak épségéért és biztonságáért. Annál nagyobb az esélye annak, hogy nem csinálunk „hülyeséget”; kevesebb a meglepetés, sőt, a jobb felkészültség miatt várhatóan csökkennek a kiadások is.

Ráadásul miért ne szerezhetnénk megfelelő tudásanyagot a motor működéséről, a sebességváltás titkairól vagy épp a mindennapokban oly fontos fékrendszerről?

Az intelligens autóvezető igyekszik minden tudásanyagot elsajátítani az autójáról. Légy te is olyan, mint az intelligens autóvezető!

A fékről és szerepéről általánosan

Valószínűleg nem kell hosszú bekezdéseket szánnunk arra, hogy bemutassuk, mi is pontosan a fékrendszerek szerepe a gépjárműveknél.

Egyrészt, szinte mindenki, aki ült már legalább egyszer autóban (talán az is, aki még nem), ismeri azt, másrészt a lényeg egészen röviden is összefoglalható: a fék gondoskodik a járművek lassításáról és/vagy megállításáról, valamint álló helyzetben a rögzítésről.

A fék megfelelő mértékben csökkenti a jármű sebességét. Ideális esetben pont annyira, amennyire az azt vezérlő szeretné elérni a teljesíthető határokon belül.

Értsd: bár jó lenne megállni 150 km/h-s sebességről két méteren belül a hirtelen pirosra váltó lámpa előtt, de ez ugyebár nemcsak lehetetlen, de egészségügyi szempontból sem lenne egészen kellemes. A legjobb fékrendszer is igényli az aktív autóvezetői közreműködést.

Ahhoz sem szükséges extrém hosszú magyarázatot fűzni, hogy ebbéli tulajdonsága miatt a fékrendszer miért is számít az egyik legfontosabb biztonsági berendezésnek a gépjárművekben. Fék nélkül csak esztelen száguldozás van; fék nélkül nincs megállás a zebra vagy a piros lámpa előtt; fék nélkül elképzelhetetlen a közlekedés.

A mai gépkocsik hidraulikus fékmozgatással dolgoznak (vagyis nem rudazatot használnak): a mozgó jármű megállításához szükséges erőt a vezető a fékpedál lenyomásával fejti ki, a hidraulikus rendszer pedig ezt az „üzenetet” továbbítja a kerekek fékeihez, amely fékrásegítő alkalmazásával gondoskodik a sebesség megfelelő csökkentéséről.

Hogy miképp?

A pedál használata nyomást hoz létre a főfékhengerben, amit a rendszer csöveken keresztül a kerekekhez továbbít, ahol ezt a nyomást a munkahengerek visszaalakítják erővé.

A végeredmény? Ez az erő a fékbetéteket a féktárcsa vagy a dob felületéhez préseli, a súrlódás pedig a jármű mozgási energiáját hővé alakítja. Haladás után lassítás vagy megállás.

Bizony, ez a dolog nemcsak leírva hangzik bonyolultan. A valóságban egy rendkívül precíz, jól kialakított rendszerről beszélünk, amelynek hibátlanul kell működnie ahhoz, hogy a közlekedés biztonságos legyen.

Valószínűleg sokan végignézték azt a felvételt, amin egy taxiként funkcionáló kisbusz látható, ahogy elszállt fékrendszerrel egy benzinkútba csapódik. A brutális erejű, de szerencsés kimenetelű videó is jól szemlélteti, hogy milyen fontos dologról beszélünk, és hogy miért nem érdemes az ezzel kapcsolatos teendőket elodázni.

Egy hibásan működő fékrendszerrel nemcsak az autónk, hanem saját magunk épségét is kockáztatjuk.

A fékrendszer részei

Három fontos részt kell kiemelnünk, ha a fékrendszerről beszélünk, ezek: a vezérlőberendezés, az átvitel és a fékszerkezet.

Nézzük meg őket sorban!

A vezérlőberendezés az, amit az autót vezető sofőr működtet (igen, a gépjárművek esetében a pedál), és ami az átvitelnek, a vezérlés és a fékszerkezet közé beiktatott szerkezetnek jelzi a fékezést.

Ahogy írtuk fentebb, a modern gépjárműveknél az átvitel hidraulikus, de létezik még mechanikus, pneumatikus, elektromos vagy épp vegyes megoldás is.

A fékszerkezet gondoskodik a kerekeknél a sebesség megfelelő csökkentéséről, és lehet súrlódó fék, elektromos fék, folyadékfék vagy motorfék. Mi most a súrlódó fékről beszélünk, amely a súrlódással hozza létre a fékezőerőket.

De létezik olyan fékszerkezet, ahol az elektromágneses hatás miatt jön létre ez a fékezőerő; ahol a két alkatrész között lévő folyadék kelti azt; illetve ismert és gyakran használt dolog a motorfék, ami lényegében a gázpedálról történő láblevélt vagy az alacsonyabb sebességfokozatba való kapcsolást jelenti.

Összefoglalva tehát: a hidraulikus fékszerkezettel működő rendszerben a vezető elsőként lenyomja a fékpedált. Itt az egyes típusok alkalmazhatnak vákuumos, hidraulikus vagy sűrített levegős fékrásegítőt. A pedál lenyomásával a főfékhenger nyomást gyakorol a hidraulikus csőben lévő fékfolyadékra, ami azonban nem nyomható össze nagy mértékben, ezért ezt a nyomást a folyadék átvezeti a kerék munkahengerekhez.

A hidraulikus rendszerhez elengedhetetlen fékfolyadékot legalább kétévente cserélni kell, hiszen csak így biztosítható a hatékony fékezés. Ellenkező esetében a fékfolyadék elöregszik (többek között felveszi a vele érintkező levegő páratartalmát); ha pedig minimális szint környékére esik, a fékpedál beesik, és nem képes biztosítani a fékezéshez szükséges nyomást.

Az olyan rendszerek, mint az elektromos fékerő-felosztás, az ABS, ASR, ESP, valamint a fékasszisztens a főfékhenger és a fékszerkezet között dolgozik.

A féktípusok – A fékszerkezet szíve

Az általános ismeretek után nézzük meg a dolgokat kicsit specifikusabban: van ugyebár a pedál és annak tartozékai (vezérlő berendezés); ott van az átvitel (a fékfolyadékkal dolgozó hidraulikus rendszer); de miképp működik a fékszerkezet?

Milyen módszerrel lassítja le a kerekeket a fékszerkezet, amely a pedál lenyomásával megkapta a parancsot a hidraulikus átvitelen keresztül?

A napjainkban futó gépjárműveknél két féktípust használt: a legtöbbször alkalmazott tárcsaféket, valamint kevésbé elterjedt dobféket.

A tárcsafék egy mechanikus fékrendszer, amely egy kerékkel együtt forgó tárcsát használ. A pedál lenyomásával keletkező, a hidraulikus átvitel segítségével a kerék munkahengerekhez érkező nyomás szétfeszíti a munkahengerek dugattyúját, majd a fékpofákat a féktárcsához nyomja.

A tárcsaféket általában az autók első kerekéhez szerelik fel, és előnye, hogy nemcsak hatékonyabb a többi típushoz képest, de kevesebb karbantartást is igényel.

Hátránya ugyanakkor, hogy az időjárás sokkal jobban „megeszi”, és hajlamos a rozsdásodásra. A kevésbé elterjedt dobfékkel szemben a tárcsaféknél alkalmazott fékpofák és a féktárcsák élettartama alacsonyabb.

A dobfék a kerekre szerelt fékdobok és fékpofák segítségével éri el a kívánt fékhatást: a dobok sima felületéhez érintkező fékpofák a súrlódást hővé alakítják, és innentől kezdve a hatás és a kivitelezés ugyanaz, mint a tárcsaféknél. A fékdob, hasonlatosan a tárcsához, szintén együtt mozog a kerekekkel.

Cikkünk vége felé azért még a kevésbé tapasztalt vagy hozzáértő olvasó is úgy érezheti, hogy a KRESZ-tanfolyamok során azért ezekkel a dolgokkal már találkozott így vagy úgy. Ha pedig már fel-felvillan némi emlék, tegyük hozzá, hogy az ott elhangzottakból az is igaz, hogy a fékrendszer rendszeres karbantartást igényel.

Nem éri meg ezt elhanyagolni: ellenőrizni kell a fékfolyadékokat, a fékszerkezeteket, valamint érdemes úgy vezetni, hogy mindig odafigyelünk a fékek állapotára.

Milyen fékrendszernek kell lennie egy gépjárműben?

A KRESZ szabályai szerint egy közlekedésben résztvevő gépjárműnek három különböző fékrendszert kell tartalmaznia. Nem lesz ismeretlen ez is, de érdemes összefoglalni: az üzemi fékrendszer mellett szükséges egy biztonsági és egy rögzítő is.

Az üzemi fékrendszer gondoskodik arról, hogy a gépjármű megfelelő módon meg tudjon állni vagy le tudjon lassítani; legyen szó lejtőről, emelkedőről vagy sík terepről.

A cél a biztonságos, gyors és hatékony fékezésének megteremtése; ez persze függ az autó vezetőjétől (mennyire erősen nyomja), a fékrendszer állapotától (régebbi vagy új; mennyire van karbantartva).

A biztonsági fékrendszer az üzemi fékrendszer meghibásodásakor lép életbe, a rögzítő pedig a jármű megtartására szolgál (ez lényegében a kézifék).

A hatályos törvényi előírások szerint kötelező a két egymástól fékrendszer, valamint az, hogy az üzemi féknek valamennyi kerékre hatnia kell, és hogy annak működését a jármű hátuljánál vörös féklámpával kell jelezni.